Ki vagyok és mi leszek, ha nagy leszek?

Tulajdonképpen egy kissé dilis, gógyis kategóriába sorolnám magam. Életvidám ember vagyok, és az apró dolgoknak is tudok örülni. Azt gondolom mindig is egyedi észjárásom volt. Ezt abból gondolom, hogy előfordul, ha valami közölni valóm van, azt elsőre nem igazán érteti meg az, akihez beszélek. Az iskolában a tanárokkal is előfordult, emlékszem az irodalomtanárnőmre, mert szerinte a versekben nem volt az, amit én beleláttam mondani valót. Azért is mondom, hogy gógyis, mert olykor igen vicces és szórakoztató lány vagyok. Viccet nem tudok mesélni, de akaratom ellenére is tudom magam vicces helyzetekbe keverni. Gyerekkoromban nagy szerepe volt a jó és rossz ellentét feldolgozásának. Bizonytalan voltam magamban, hogy vajon jó vagy rossz ember vagyok-e. Alapvetően jó embernek éreztem magam, de sokat hallgattam amikor hibáztam valamit, hogy milyen rossz gyerek vagyok, és ez teljesen összezavart. Néha azt gondolják, hogy nem vagyok elég okos, intelligens, de szerintem tudatosan használom az eszem. Átgondolom mielőtt mondok valamit, mielőtt teszek valamit. Sokáig nem volt így, megégettem a bokám, mert előbb járt a szám, mint az eszem. Dühből, olyat mondtam, amivel megbántottam esetleg másokat. Tettem butaságokat, naiv voltam és "ástam magam alatt a fát" akaratlanul, mert mindenkiben megbíztam. Igyekeztem szívből és őszintén élni. Lélekben érettebbnek gondoltam magam évfolyamtársaimnál, ezért kerestem az idősebbek társaságát, velük tudtam beszélgetni, jobban megértettek.

Most úgy érzem beértem. Tudom mit akarok az életben, mik a céljaim és merre tartok. Amikor ki kellett választani, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, hová menjek tovább tanulni, nem tudtam. Mostanra az körvonalazódott számomra, hogy mindig is szerettem a matekot és a fizikát, hogy szívesen tanulnék pszichológiát, lehetnék tanár. Viszont most, hogy három kicsi gyermek anyukája vagyok, nem időszerű, hogy elkezdjek egy nappali egyetemet. Nem is tudom, amikor fiatalon választás előtt álltam, mi vagy ki segíthetett volna, hogy abban, hogy tudjak dönteni. Ha bizonytalan vagyok, akkor egyszerűen csak tovább gondolkodjak, azokkal a tantárgyakkal kapcsolatban, amikben jeles vagyok és azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amikben tehetséges vagyok. Pedig most milyen egyszerűen hangzik. Úgy látszik ez az itthon töltött idő volt a megoldás, hogy lehetőségem volt elgondolkodni hosszan arról, ki is vagyok és merre tartok az életben. Gyerekkoromban nagyon tetszett a színészet, de mivel anyukám szerint abból nem lehet megélni, nem választhattam ezt a pályát. Biztosan jót akart. Azt mondta a kereskedelemben van a jövő, így üzletviteli menedzser lett belőlem. Felemelő érzés átvenni egy diplomát. Viszont ami igazán feltölt, és boldoggá tesz, az az amikor rájövünk, hogy mi a küldetésünk az életben.

Ez a projekt, amit megálmodtam, a gondolatok, amiket leírok nektek nagy mértékben kapcsolódik ahhoz, hogy arra is rájöttem van bennem egy vágy a tapasztalataim átadására. Szókimondó embernek tartom magamat. Az igazságtalanságot nem tűröm. Magamért és másokért is mindig kiálltam. Az ember keresi, hogy mi az, amivel foglalkozzon amikor felnő, és mi az, ahonnan szívesen megy majd nyugdíjba. Mihez is értünk valójában, mi az, amivel kitűnünk, mi az, amiben jók vagyunk. Most úgy érzem ez az útmutató szerep az, amire rátaláltam és remélem, hogy ti is ezt fogjátok érezni, hogy igazán hasznos, amit csinálok. Én így érzem. Ösztönöz, motivál és boldoggá tesz. Kívánom, hogy találjatok valamit a soraim között, ami ad nektek valamit, valami jót. Vagy valami löketet a céljaitok elérése felé.